Hiánycikké válhat a homok?

Már évek óta nagyon sokan kongatják a vészharangokat azzal kapcsolatban, hogy az építőipar egyik következő nagy válságát nem gazdasági recesszió vagy áremelkedés, hanem egy alapvető fontosságú alapanyag, a homok hiánya okozza majd. Miközben sokan csak legyintenek a problémára, a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a homokhiány nem egy átmeneti állapotnak, hanem egy tartós válságnak ígérkezik, amit kifejezetten nehéz lesz megoldani.

Természetesen akadnak majd olyan régiók a Földön, ahol ez kevésbé tűnik észrevehetőnek, így például hazánk is az utolsók között lesz, ahol a homokhiányt az építőipar megérzi. Ennek az oka, hogy szerencsések vagyunk a természeti adottságok tekintetében és rengeteg kiváló kvalitású homokbányával rendelkezünk, ahonnan a Békás Logistic is piacvezető áron kínálja a jó minőségű homokot.

Már 2019-ben is figyelmeztetést adtak ki

A homok elfogyása kapcsán elsőként 2019-ben adtak ki globális figyelmeztetést. Akkor az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Részlege, vagy röviden UNEP jelezte, hogy a homok és a kavics globális kereslete elérte az 50 milliárd tonnát, ami igencsak komoly probléma. A folyamatosan növekvő népesség, az urbanizáció, valamint az ehhez kapcsolódó infrastrukturális igények ugyanis rengeteg ömlesztett terméket emésztenek fel. Sokkal többet, mint amennyi valójában a rendelkezésünkre áll.

Joyce Msuya, az ENSZ környezetvédelmi részlegének ügyvezető igazgatója kijelentette, hogy az emberiség sokkal gyorsabban használja el a rendelkezésére álló homokot, mint ahogyan azt a Föld elő tudja állítani, így néhány évtizeden belül hiánycikk válhat belőle. Nem véletlenül, hiszen az ivóvíz mellett a második legnagyobb mennyiségben értékesített természeti erőforrásról beszélünk, amit rengeteg helyen alkalmaznak. A cementgyártás mellett nélkülözhetetlen az építkezéseken, utak- és hidak létesítésekor, de az üveggyártásban, sőt a chipgyártásban egyaránt kimagasló szerepe van.

Bár globális viszonylatban minden ország felelős a Föld homokkészletéért, ugyanakkor a legtöbb tanulmány Kínát emelte ki, mint a legnagyobb fogyasztót és pazarlót, hiszen csak 2020-ban a világszerte elhasznált homok 32 százalékát az ázsiai ország emésztette fel. Ennek az oka, hogy sokkal több betont gyártottak, mint a világ országai összességében, hiszen ki kell szolgálniuk valahogyan a rohamtempóban növekvő gazdaságot, ipart és természetesen a népesség számára is otthont kell biztosítani.

A 21. század egyik legnagyobb problémájává válhat a homokhiány

A legnagyobb gond azonban, hogy a homokhiány nem a jövő generáció problémája, hiszen már nekünk, a mi gyermekeinknek is szembe kell néznie vele. Olyannyira, hogy Pascal Peduzzi klímakutató szerint a 21. század legnagyobb kihívásáról van szó, különösen annak fényében, hogy senki sem gondolta volna korábban: ez az ömlesztett anyag egyszer elfogyhat.

A tudós szerint az emberek abban a tévhitben élnek, hogy a homok véges alapanyag, hiszen a sivatagban felbecsülhetetlen mennyiségben találkozni vele. Utóbbi helyes állítás, az egyetlen probléma, hogy homok és homok között óriási különbség van, így a szél által formált, ezáltal sima, kerekded felületű sivatagi homok teljesen alkalmatlan építőipari felhasználásra, szemben a folyami homokkal, ami egyenetlen szélű, ezáltal könnyebb megfelelő tapadást elérni vele.

Sok helyen már importálják a homokot

Az ENSZ jelentései alapján vannak olyan régiók a Földön, ahol már nem áll az emberek rendelkezésére elég helyben kitermelt homok. Példának okáért a Közel-Keleten ma már teljesen általános, hogy Kanadából vagy Ausztráliából importálják az építkezéseken alkalmazható homokot. Hiába van a közelben rengeteg homok, az építéshez például Szingapúr és Dubai is nagyon sok nyersanyagot külföldről importált.

Ezzel a legnagyobb probléma az, hogy a más országban kitermelt homok könnyedén lokális problémákat idézhet elő. Nemcsak az élővilágra gyakorolhat negatív hatást, hanem akár az indító ország gazdaságára is, ha például strandokat kell felszámolni emiatt – ami rossz hatást gyakorol a turizmusra –, vagy a kitermelt ömlesztett termék miatt növekednek az áradások, esetleg súlyosbodnak az aszályok, hiszen felborítjuk vele a természetes egyensúlyt.

Kínában és Indiában például már olyan mértékű a homokkitermelés, hogy az a folyókra, a tavakra és a tengerpartokra egyaránt nagyon negatív hatást gyakorol. Csakhogy a bányászat leállítása és betiltása sem hozna megoldást, hiszen egyrészt egy komplett iparág épül erre, másrészt pedig nincs olyan alternatíva, amivel a homokot vagy a sódert helyettesíteni lehetne, tehát az építőipar egyelőre nem nevezhető fenntarthatónak ebben a formájában.

Globális szabályozás jelenthet csak megoldást

A homokhiány kapcsán a legnagyobb problémát azt jelenti továbbá, hogy a nyersanyagok kitermelését senki nem ellenőrzi, és ha vannak is szabályozások, azok országonként eltérhetnek. Az ENSZ szerint ezért globális szabályokra lenne szükség, de hogy konkrétan mégis miként lehetne ezt megvalósítani, azt egyelőre a szakemberek sem tudják. Ami tény, hogy így valóban sokkal könnyebb lenne fenntartható módon kezelni ezt az ömlesztett anyagot, de miközben a mérleg másik nyelvén a túlzott kereslet áll, ezért aligha lehet olyan kompromisszumos megoldást kitalálni, ami tartós megoldást hozna konfliktusok nélkül.

Az ENSZ vezetői úgy vélik, hogy egyfajta globális szabvány tenné megelőzhetővé a homokválságot. Erre irányuló konkrét tervek már akadnak, így a Nagy Újraindítás terve vagy a G7-ek által kitalált Cornwall-i Konszenzus például ide sorolhatók. Az egyetlen probléma, hogy ezek még csak tervek, amelyek folyamatos vitákat generálnak csoportokon belül is, miközben ha elfogadásra is kerül, a világnak csak egy nagyon kis szegletét érinti, tehát közel sem nevezhetnénk globális alternatívának.

Sokak szerint egyelőre még nincs miért aggódni

Bár az ENSZ egyre többször kongatja meg a vészharangot, valójában azonban úgy tűnik, hogy még nem közelítettük meg a 24. órát sem. Erre utal, az Egyesült Királyságban működő MPA, akik kifejezetten az ásványtermékekre fókuszáló szövetségként alaposan megvizsgálták az ENSZ jelentését. Szerintük bár az aggodalmak háttere valós, a készletek kiürüléséről azonban még közel sem lehetne beszélni. A jelen helyzetben úgy vélik, hogy sokkal inkább a járványhelyzet utáni normalizálódás történik, hiszen korábban megcsappant a homok iránti kereslet, ami most újfent növekedésnek indult.

Az MPA szerint az Egyesült Királyság képes volt teljesen önellátóvá válni a kapcsolódó ömlesztett anyagok kapcsán, így nem szorulnak behozatalra, ha betonra, aszfaltra vagy egyéb termékre van szükségük. Ebből következik, hogy a legnagyobb bajba azok az országok kerülhetnek, ahol geológiailag nincs annyi homok, amennyi szükséges lenne az igények kiszolgálásához, tehát homokimportra szorulnak. Esetükben azonban már a jelenben is problémát okoz a megfelelő mennyiségű homok beszerzése.

Magyarország ebből a szempontból kifejezetten szerencsés környezetben fekszik, hiszen a medencejelleg igencsak kedvező közeg a homokképződésnek, illetve a homoklerakódásnak. A két nagy folyónk, így a Duna és a Tiszta, a rengeteg mellékfolyó, a számos tó és egyéb száraz homokbánya határozottan jó hátteret nyújt ahhoz, hogy nem csak manapság, hanem az elkövetkezendő évtizedekben, sőt évszázadokban egyaránt megfelelő mennyiségű homok álljon a hazai építőipar rendelkezésére. Ebből a szempontból országunk is önellátó, nem szorul behozatalra, maximum a felelősségteljes kezelés és kitermelés szabályozására lehet szükség a későbbiekben.