Így kerülhetjük el az alap megsüllyedését
Egy épülő ház legfontosabb részei jellemzően rejtve maradnak, így a szerkezet vagy az alap például nem láthatók, ellenben mégis nagyon fontosak ahhoz, hogy az ingatlan stabilan felépülhessen, majd utána hosszú évtizedekig tartást nyújthasson az épület számára. Ennek elmaradása később komoly gondokat idézhet elő, hiszen az alap megsüllyedése nagyon súlyos milliókat emészthet fel, amennyiben javításról van szó. Bár külföldön ez ma már nem is lehet kérdés, Magyarországon azonban a régi megoldások és felfogás miatt még mindig sok helyen tartják, hogy a házalap alá elegendő a normál föld. Ennek az oka, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évekig jellemzően így alapoztak, és az akkori ingatlanok zöme még mindig áll. Ha jobban megnézzük azonban ezeket a házakat, akkor láthatjuk, hogy többségük falazatán már vékony repedések futnak, ami sok esetben a falak, a talaj, az alap mozgása miatt jelentek meg.
Ha ezt egy új ingatlannál meg szeretnénk előzni, akkor követni kell a kilencvenes években bevett gyakorlatot, amikor a fundamentum alá valamilyen szilárd ömlesztett anyagot döngöltek, így például sódert vagy éppen darált betont, de nem volt ritka a kőzúzalék és a murva sem. Mára mindkét kiemelt ömlesztett termék általánossá vált az építkezéseken, ha alapozásról van szó. Egyik sem jobb, minta másik, így cikkünkben nem az a kérdés, hogy melyiket válasszuk ilyen esetekben, sokkal inkább az, hogy válasszunk valamit, ellenkező esetben hosszabb távon instabilitással, a házalap megsüllyedésével kell számolnunk, ami minden esetben nagy kellemetlenségeket idézhet elő. A költséges javítás pedig csak az egyik nézőpont, az ingatlan lakhatatlanná válása ennél komolyabb problémát jelenthet.
Miért nem szabad egyszerű földre alapozni otthonunkat?
Sokan nem akarják elfogadni, hogy alapozáskor elengedhetetlen a beton alá egy átmeneti réteg. Márpedig a logika is ezt diktálja, hiszen köztudott, hogy a nyers föld minden esetben nehezen, sőt gyakorlatilag egyáltalán nem tömöríthető. Ha sikerül is ledöngölni, nedvesség hatására fellazul, ami a sóderre vagy a darált betonra értelemszerűen nem jellemző. Döngölés hatására elterül, magabiztos hátteret nyújt a fundamentum számára még hosszú évtizedek után is.
Ha földre vagy nem megfelelően tömörített alaprétegre kerül a fundamentum, akkor a későbbiekben a fagy és a nedvesség hatására az megrepedezhet, és a falak nedvesedni kezdenek a mozgás hatására pedig a válaszfalak elválhatnak a mennyezettől, a padló megsüllyedhet, egyszóval a pontos illesztések elmozdulnak a helyükről, és a teljes épület szerkezete károsodik, mintegy dominó effektust elindítva ezzel. Mindezt könnyedén kivédhetjük abban az esetben, ha gondoskodunk a fundamentum alábéleléséről, amivel kapcsolatban nemcsak a rétegrend kialakítása lényeges, hanem az is, hogy azt megfelelően bedöngöljék.
Miért előnyös a sóder vagy a darált beton a fundamentum alá?
Beszéljünk akár sávalapról, akár lemezalapról – utóbbi esetben sokkal fontosabb a megfelelő alábélelés –, a sóder és a darált beton azért nagyon előnyösek, mert sokkal jobban tömöríthetők, mint a föld, de ezen felül nem tudnak vizet magukba szívni és megkötni, halmazállapotuk és tulajdonságaik nem változnak a környezet hatására. Egy esős időszakban a darált beton ugyanolyan szilárd lesz, mint a legnagyobb szárazság idején. Nem mellesleg egy ilyen réteg már akkor is képes megakadályozni a kapillárisokon keresztül a víz felszivárgását az alapba, ha mindössze 10-15 centiméteres rétegről beszélünk.
Nyilvánvalóan a sóder vagy a darált beton használata ilyenkor némileg drágítja az építkezést, hiszen plusz ömlesztett anyag beszerzésére van szükség, de mivel egy ingatlan minden esetben hosszútávú befektetés, tekintsünk rá úgy, hogy ez egy kis ajándék már a leendő unokáknak vagy dédunokáknak, akik lehetőleg ugyanúgy élvezik majd az épülő ház komfortját, mint ahogyan mi fogjuk. Az alábélelést nyilván nem kell túlmisztifikálni, ha a munkáról van szó, azonban lényeges betartani néhány nagyon egyszerű szabályt ahhoz, hogy a végeredmény valóban tartós legyen.
Így béleljük ki az alapot
Az első lépés, hogy az alapot megfelelő mélységben szedjük ki, és kalkuláljuk bele a 80-100 centiméteres mélységbe azt is, hogy 15-20 centiméternyi ömlesztett anyagnak is el kell férnie. Ezzel ugyanis nem spórolhatunk az alapon, tehát az alábélelés nem azt jelenti, hogy kisebb alapot kell betonozni, éppen ellenkezőleg, csak azt biztosítja, hogy a föld és a beton között legyen egy átmeneti réteg, ami a tartósság szempontjából kiemelkedően fontos. Miután megfelelő mélységben ki lett szedve az alap – ezt ma már nyilván nem ásókkal végzik az emberek, hanem munkagépekkel –, akkor az alsó földréteget mindig döngöljük le önmagában, sőt az sem árt, ha előző este vagy az ömlesztett anyag elterítését megelőzően kicsit fellocsoljuk.
Válasszuk akár a sódert, akár a darált betont, elengedhetetlen lesz, hogy rétegesen dolgozzunk vele. Ez akkor is lényeges, ha csak 15-20 centiméternyi bélelést választunk, hiszen az ömlesztett anyagok egyik jó és rossz tulajdonsága is egyben, hogy megfelelő vastagságban jól tömörödnek ugyan, de ha túl vastagon terítjük el a felszínen, akkor még lapvibrátorral vagy döngölőbékával sem tudunk megfelelő eredményt elérni. Ne feledjük továbbá, hogy sávalapnál korlátozottak lesznek a lehetőségek, mélyen kell dolgozni, így a döngölést 5-10 centiméteres rétegezéssel érdemes elvégezni, gondosan odafigyelve arra, hogy mindenhol, de különösen a leendő sarkokon alapos munkát végezzünk. A sódert és a darált betont keverhetjük is, sőt akár poros murva is szóba jöhet, ha éppen csak ahhoz jutunk hozzá, esetleg maradt felesleg, ezek egyaránt nagyon jól tömöríthető, fundamentum alatt kiváló tulajdonságokat képviselő ömlesztett termékek.
Egy hasznos tipp, hogy bármelyik anyaggal is dolgozzunk, a döngölést követően fontos ellenőriznünk valamit, ami gyakran elmarad. Statikai tekintetben ugyanis egy házalap akkor a legtartósabb és legerősebb, ha mindenhol ugyanolyan vastagságban helyezkedik el. Nyilvánvalóan egy-két centiméter eltérés nem probléma, de ha 10-15 centiméteres különbségek vannak, ott már később jelentkezhetnek kellemetlenségek az alábélelés ellenére is. Emiatt érdemes ellenőrizni, hogy a tömörített réteg mindenhol vízszintben van-e, mert amennyiben nincs, akkor oda még szükség lesz tölteni és döngölni, hogy kiszintezzük a végeredményt. A korrigálás nagyon lényeges, hiszen a földfelszín jellemzően sík, ahhoz lehet viszonyítani a fundamentum alsó felét. Sok kivitelező hajlamos kihagyni ezt a lépést, mert az ilyen finomhangolási teendők gyakran akár egy-két munkanappal is kitolhatják az építkezés teljes időtartamát, és köztudott, hogy a modern világunkban a pénz a legnagyobb érték, ezért a legtöbben nem szeretnek ilyesmikkel foglalkozni. Márpedig törődni kell vele, hiszen a betonalapot nem szabad úgy kialakítani, hogy helyenként 5-10 vagy akár még több centiméterrel vastagabb legyen. Ez ugyanis nemcsak a betonszükségletet növelheti meg, hanem ahogyan említettük fentebb, statikailag is ronthatja a ház szerkezetét. Márpedig amennyiben odafigyelünk arra, hogy az alapnak legyen alábélelése, akkor már arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy az ne csak ímmel-ámmal kerüljön kialakításra.
