Lábazati feltöltés kaviccsal
Egy lakóház felépítése rengeteg bonyolult folyamattal jár együtt, így megannyi, gyakran szokatlannak tekinthető teendő vár majd ránk már az alapoktól kezdve. Az egyik ilyen a lábazatkialakítást követően a feltöltés, amit hajdanán megoldottak a fundamentum kiásásakor megmaradt földdel, a tehetősebb családok esetleg gyengébb minőségű agyagos sódert használtak erre a célra, de ma már gondosan odafigyelnek rá a kivitelezők, hogy ezen a ponton mindig a legjobbat tudják kihozni az épületből.
Ennek megfelelően manapság a lábazati feltöltést jellemzően sóderrel vagy kaviccsal oldják meg a legtöbb helyen. Ez természetesen csak abban az esetben kivitelezhető, ha nincs pinceszint a ház alatt, hiszen ilyen kialakítás mellett nyilván a beltérhez kapcsolódik a lábazat is. Nyilván léteznek trükkök és praktikák, melyekkel a lábazat feltöltése olcsóbbá tehető – sok esetben félig például termőfölddel töltik fel –, azonban az esetek többségében a sóder vagy a kavics a jó megoldás.
Sóder vagy kavics?
Nyilván adja magát a kérdés, hogy mégis melyiket alkalmazzuk ebből a célból? A sóder vagy a kavics lehet szerencsésebb ilyen szempontból? Sokan az árkategória miatt a sóder mellett döntenek, hiszen valamivel elérhetőbb ebből a szempontból, mint a kavics, és ha jó minőségű sóderről van szó, akkor természetesen közel ugyanolyan jó megoldás, de fontos paraméter ezen a ponton a helyes elterítés és bedolgozás kérdése.
Miért? Mert a sóder egyik mondhatni rossz tulajdonsága, hogy rosszul ülepszik, azaz könnyedén el lehet rontani, ami utána rengeteg kellemetlenséget okozhat a lakás szerkezetében. Amennyiben például nem rétegesen kerül elterítésre, ezáltal nem döngölik legalább 20-25 centiméterenként megfelelő lapvibrátorral, hanem csak a betöltés után az egész felületet, akkor az később akár centimétereket is ülepedhet majd.
Ez kifejezetten sok kellemetlenséggel járhat a ház statikai állapotát tekintve, hiszen a lábazati feltöltés, az aljzat süllyedése természetesen a többi épületelem süllyedésével is járhat. Amennyiben a kavics mellett döntünk, akkor ezt a problémát elfelejthetjük. Bár ennél az ömlesztett anyagnál is lényeges a megfelelő döngölés kérdése, azonban a nagy szemcseméret és a szilárd jellemzők miatt sokkal kisebb az esélye a süllyedésnek, illetve az ebből fakadó gondoknak, melyek a későbbiekben akár milliós extra költségekkel is járhatnak.
A lábazat feltöltése kaviccsal
Ha tehát választani kell a sóder és a kavics között a lábazat esetén, akkor utóbbi szerencsésebb megoldásnak tekinthető több szempontból is. Mint az imént már említettük, ezzel az ömlesztett anyaggal könnyebb úgy dolgozni, hogy utólag kevesebb a hibalehetőség, de nagy előnye még, hogy amennyiben nem kézi töltést szeretnénk végezni, hanem gépekre bíznánk a munkafolyamatot, akkor lényegesen egyszerűbb lesz így dolgozni, hiszen amennyiben egy munkagép a helyére önti a kavicsot, akkor az már az esetek többségében megfelelő lesz, minimálisan kell talicskával és lapátokkal, azaz kézi erővel beavatkozni. A sóder esetében ez az extra munka jellemzően mindig több!
Ezen felül a kavics alkalmazásakor is oda kell figyelni a rétegrendre. Nem olyan drasztikus probléma, ha ez elmarad, ugyanakkor biztosan lényegesen tömörebb felületet kapunk, ha ezt az ömlesztett anyagot is 20-25 centiméterenként egy lapvibrátorral döngöljük. Ezzel a folyamattal a nagy kavicsszemek könnyebben elhelyezkednek a lábazatban, kitöltik a helyet, így esély sem lesz utólagos mozgásra, ami utána befolyásolná az épület statikai állapotát.
Nem elhanyagolható szempont továbbá, hogy a biztonságosabb és egyszerűbb kialakítás mellett a kaviccsal sokkal gyorsabb dolgozni, pláne abban az esetben, ha gépi rakodás történik. Amennyiben tehetjük tehát, érdemes inkább ezt az ömlesztett anyagot választani lábazati feltöltés esetén, de meg kell jegyeznünk, hogy a funkció tekintetében a sóder is ugyanúgy képes ellátni a feladatát, a vizet nem engedi fel az aljzatig, mert nincs közvetítő közege.